Szabó László Tibor

Hülye az, aki…

Az Általános Termék Főtanács rendkívüli ülését a korábbiaknál is szokatlanabb gyorsasággal hívták össze. Motoros futárok vitték a meghívókat a főtanács tagjainak az éjszaka folyamán, gyakori dugókba keveredve a főváros utcáin. Különösen a múzeumok és a színházak környékén volt nagy a torlódás, ami az utóbbi időben már nem is keltett különösebb feltűnést.

Az Általános Termék Főtanács elnöke gondterhelt arccal nyitotta meg az ülést és rövid felvezetőjében kizárólag a fogyasztási javak – iparcikkek, élelmiszerek stb. – forgalmának erős visszaesésével foglalkozott. Hallgatóit arra kérte, hogy felszólalásaikban elsősorban ennek a jelenségnek az okaival foglalkozzanak, ill. olyan javaslatok előterjesztését kérte, amelyek azonnali kilábalást jelenthetnek a súlyos helyzetből. Drámai hangon sorolta, hogy mely multinacionális cégek akarják rövid időn belül üzlethálózatukat bezárni, a munkaerő milyen mértékű elbocsátására lesz szükség a legkisebbektől a legnagyobb boltokig, amennyiben a fent vázolt tendencia folytatódik.

A felszólalások kezdetben elég nehezen csörgedeztek, de nemsokára hatalmas folyammá duzzadtak. Minden kritika, elemzés vagy ellenvetés egy megállapításba torkollott: a gyenge reklámtevékenység miatt tartunk ott, ahol tartunk.

„Kedveli a finom falatokat? Térjen be hozzánk!”; „Pástétom kutyáknak többféle ízben!” – az ilyen és az ehhez hasonló reklámok a szakma teljes szellemi kiüresedését hozták az utóbbi években – állapította meg egy híres pszichológus, aki már 65 éve állt az egyik albizottság élén és rendkívüli tekintélynek örvendett.

Voltak persze az elmúlt időszakban merész és újszerű kezdeményezések is, de ezek a vásárlók körében többnyire teljes érdektelenségbe fulladtak. Ilyen volt például az a reklámplakát, amely egy nagyméretű, ovális kínai köpőcsészét ábrázolt, azzal a felirattal, hogy: „Most aztán köpködhet, hej!” Bár a köpőcsészéket forgalmazó nagy bevásárlócentrum több milliót áldozott a reklámköltségekre, a titkosított adatok szerint az elmúlt évben azonban mindössze csak három darabot tudott eladni a reklámozott áruból. A cég nemzetközi szakemberekből álló menedzsergárdája ugyanis nem számolt azzal, hogy a kínai turisták mind hozzák magukkal a saját lakkozott köpőcsészéjüket.

A hosszan tartó vitában az is megállapítást nyert, hogy az utóbbi években a fizetőképes keresletben egy rendkívüli irányváltás ment végbe. Az emberek ugyanis egyre nagyobb mértékben fordultak a színházak, koncertek, múzeumok irányába. Az Állami Operaház már negyedik játszóhelyét nyitotta meg az előző évadban és áttért a 24 órás műsoridőre. Különösen az éjszakai előadások váltak kedveltté, egy-egy Wagner-opera megtekintése után a nézők friss lendülettel indultak munkahelyükre, és a legutóbbi szociológiai felmérések szerint a hivatalok munkája egyértelműen ügyfélbaráttá vált. A változásokban persze a múzeumoknak is nagy szerepük volt, hiszen ezek már évek óta nonstop nyitvatartási idővel vonzották magukhoz az érdeklődőket. Most már tehát érthetjük, hogy a főtanács ülésére szóló meghívókat kézbesítő motoros futárok miért kerültek az éjszaka folyamán oly gyakran dugókba – különösen a múzeumok és a színházak környékén.

A bevásárlócentrumok szinte kiürültek vagy éppen kongtak az ürességtől és nyilvánvalóvá vált, hogy ezáltal a fogyasztás struktúrája nagyon egészségtelen irányban változott meg. Az egyik nagy cég meglehetősen merész, bár egy kicsit pimasz reklámmal próbált berobbanni ebbe az állóvízbe. „Hülye az, aki nem nálunk vásárol!” – olvashatták az öles plakátokat a színházba vagy éppen múzeumba igyekvő emberek. Ők azonban többnyire csak megrázták a fejüket és rohantak tovább. A konkurencia természetesen tiltakozott, és feljelentette a merész újítót. Az érintett üzletláncot napokon belül ellepték a Főállatorvosi Hivatal munkatársai, de ők minden igyekezetük ellenére sem találtak semmiféle szabálytalanságot a műszaki cikkekkel foglalkozó cég boltjaiban. Azt viszont jelezték, hogy jelentős elektroszmog terjeng a környéken. Az ezzel kapcsolatos intézkedések természetesen nem az ő feladatkörükbe tartoztak.

A Reklám- és Piacfejlesztési Tanács elnöke hozzászólásában rámutatott, hogy csak egyetlen kiutat lát: a reklámtevékenység teljes megújítását, válogatott szakemberek vezetésével. A munkacsoport vezetőjévé a korábban méltatlanul mellőzött Krahács Tivadart javasolta.

Az Általános Termék Főtanács tagjai lelkesedéssel fogadták a javaslatot. Megvalósítása csak annyiban jelentett gondot, hogy Krahács Tivadar már évek óta a Nemzeti Tébolyda lakója volt. A következő javaslat azonban szerencsére feloldotta ezt a dilemmát, ugyanis azt irányozta elő, hogy a felállítandó munkacsoport a Nemzeti Tébolydában működjön – csoportterápiás módszerrel. A munkába külsős reklámpszichológusokat is bevontak, akik rövidesen be is költöztek a fentnevezett intézménybe.

Krahács Tivadar felvállalta a nagy feladatot és az intézet lakói közül néhány napon belül fel is állította munkacsoportját. A külsős reklámszakemberek is boldogan csatlakoztak a kollektívához, különösen az intézetben uralkodó derűs légkör és Krahács rendkívüli konfigurációs képessége vonzotta őket. A szabad alkotás lehelete lengte át az egész épületet, még az ápolók is diszkréten visszahúzódtak.

Krahács a munka megindításához bio-vákuummatracokat és a munkacsoport minden tagjának egy gyantázószettet (gyantázógép + gyantapatron + gyantalemosó olaj) követelt. Megkapta. Az osztályvezető főorvos ugyan csodálkozásának adott hangot, hiszen a munkacsoporthoz egyetlen nő sem tartozott, de Krahács határozott mozdulattal leintette, és közölte vele, hogy a szőrtelenítés ma már állampolgári jog. El kell jutnunk oda, hogy ezeket az eszközöket mindenki térítésmentesen kapja meg.

Az Általános Termék Főtanács kitűnőnek tartotta az ötletet és napokon belül elintézte, hogy Krahács javaslatát rendeleti úton szabályozzák. A rendelet mellékleteként rögtön ki is hirdették, hogy mely üzletláncok jogosultak az állami költségvetésből finanszírozott gyantázószettek árusítására. A melléklet összeállítása természetesen nem ment simán, mivel a forgalmazóhelyek kijelölése komoly érdekellentéteket vetett a felszínre. Egyes üzletláncok ugyanis a pumpás szőrtelenítő gél forgalmazásában voltak érdekelve és kimondottan szettellenesek voltak. A konfliktust végül elvtelen kompromisszumokkal voltak kénytelenek feloldani.

A munkacsoport tevékenysége már egy-két hét alatt komoly eredményeket hozott. A főváros is kezdett színesebbé válni az új reklámok megjelenése következtében. A legsikeresebbek álljanak itt:

„Vidám fészek elagottaknak! Pincelakások 20-tól 120 négyzetméterig!”

„Cserélje le gyermeke megunt spagettipántos napozóját! Áruházunkban már kaphatóak a legújabb makaróniöves kempingnadrágok! Öröm az egész családnak!”

„Most vegyen salátacentrifugát! Nyolcat fizet, kilencet kap!”

Voltak általános érvényű reklámok is, amelyeket bármely üzlet vagy áruház felhasználhatott, mint pl.: „Nálunk minden 1%-kal olcsóbb!”

A munkacsoport természetesen gondolt a tv-reklámok megújítására is. Ezek közül az alábbi volt a legsikeresebb:

A képernyőn megjelenik egy férfiing hatalmas foltokkal, a háttérben egy mosógép kontúrjai. A várt folytatás helyett azonban egy aggódó férfiarc tűnik fel, kezében egy papírlappal. A kamera közelít és a papírlapon jól láthatóvá válik a címszó: Önéletrajz. Ekkor berobban a képbe egy tekintélyes arcú, öltönyös, szemüveges, bizalmat gerjesztő másik férfi és megszólal: „Makacs foltok az önéletrajzon? Kitisztítjuk! Keresse a Humán Kft.-t, telefonszám…”

Nagy sikere volt a horoszkópos fogyókúra reklámozásának is, amely kihangsúlyozta, hogy itt nem a kockázatokat is magában rejtő, hagyományos zsírleszívó technológiáról van szó.

A munkacsoport tevékenysége akkor szakadt meg, amikor a „Hideg zuhanyra vágyik? Hidroterápia reggel, délben, este!” reklámot megalkották. A team tagjai egyszerűen lemerevedtek, kétségbeesetten bámultak az ötletet adó külsős reklámpszichológusra, és nem voltak hajlandók a további munkára. De addigra már újra beindult a kereskedelmi tevékenység, az emberek ismét megtöltötték a plázákat és a kisebb-nagyobb boltokat, a fogyasztás a korábbinak a többszörösére emelkedett. A vásárlók jelentős része svájcifrank-alapú kölcsönökből fedezte kiadásait.

Krahács Tivadart kinevezték az Általános Termék Főtanács elnökévé.