P. Papp Zoltán
Nem nem nem
Téveteg botorkálok
szenzoraim is ásítoznak
vak képsorok peregnek
az olykor felvillanó színes
pillanat-fotók árnyékában
néma magány hasogat
seregnyi szerelem igazolatlan
robogott el mellettem
süket éjszakák váltják
vak hajnalaim
irgalmatlan évek dárdái
sebeznek könyörgő pózba
égig érő szavakkal
oltalmat várva feloldódom
az egyedüllét királyvizében
a záptojásnak
nem adatik meg a csirkelét
nevén nevezni
szűkös világot
a nem létező bizonyosságot