Itthon
legutóbb pont egy szent életű hithű katolikus virágszáltól hallom
hogy már náluk is van pornócsatorna
csak ebben az istenáldotta kerületben nincs
pedig ugyanazt a csomagot rendeltük
no, nem nagy ügy
hisz így az emberélet útjának felén
keső részén már olyanmindegy
hogy az ember már nem is bánja
sőt megelőlegezi magának az impotenciát
és ha egy mód van rá már szerelmesverset is csak
ismeretlen címzetthez ihl
amíg meg eljön a nyugimár
reménykedik hogy megérte és kivár
hogy jöhetne már az a csoszogós nyugdíjkor
pár szelet parasztkolbász a száradtzsemléhez
olcsó sör szar cigi tegnapi népsport
íze a száj mögött és
néha néha még egy egy vadabb gondolatmenet után
ugyan összeasszociálhatjuk magunk
de már
na meg a nagy sztorik
amiket még csak most írunk
és addig addig gyakoroljuk míg megéljük-megérjük
hogy már magunk se tudjuk
hogy nem tudjuk
és hogy már nem mondjuk el magunkban a verset
mielőtt papírba vetnénk
vagy ha mégis
visszaolvasva is halljuk ahogy belecsattog a protkó:
nem kell félni. most már itthon vagyunk.
Villany
Az igazi gyerek fut a szobában,
lihegve, zihálva, rettegve nyargal
a villanykapcsolóig és minden
porcikájával mohón örül az
életnek, mikor a kapcsolót elérve
mohón issza magába a nemrég gyújtott
fényt.
Az igazi felnőtt kimért, nyugodt,
lassú léptekkel megy végig a
sötét szobán, itt-nem-lévő
valakikre gondolva, higgadtan
felkapcsolja a villanyt és
fél tovább.