Kis Antónia

A tócsafestő

Gyimesi Lacinak

Miközben lefelé rohant a lépcsőn, az járt az eszében, ha szerencséje lesz, a házuk előtti buszmegállóban már fel is pattanhat egy ott álló buszra. Majdnem sikerült is, csak éppen az ajtó az orra előtt csukódott be.

Hátráló mérgében belelépett egy tócsába, a felfröccsenő víz miatt dühösen odapillantott, és meglátta, hogy az ezüstösen csillogó víztükörben ott van a felesége arca. Ez az arc kissé eltorzult, mintha kiáltana, és égnek áll a haja. (Mert sok haja van és még göndör is, reggelenként külön áll minden szála.) Két kezével integet, most már a kiáltást is hallja: „János, János, itthon hagytad a kulcsodat!” És már repült is a kulcscsomó lefelé, bele a tócsába.

Ezüstpálcák meredeztek az ezüstkék víztükörben. Ez a velencei tükrökre emlékeztette, sajátos, ezüstös foncsorozásukra. Hosszasan elgyönyörködött a tócsa kínálta látványban. „Igen, ez az. Ezt meg kell festeni.” És még aznap este hozzálát majd, határozta el, a látvány annyira elragadtatta.

De addig sok mindent kell még elintéznie. Boldog volt, mert meghívást kapott egy reprezentatív kortárs kiállításra. Azt mondták, akár öt-hat képet is hozhat. A megnyitó meg már itt van a nyakán, pontosan egy hónap múlva lesz a nagy nap.

Még a felesége is elámult, amikor az új képet, az ő tócsában tükröződő arcát meglátta. Ő is képzőművész volt, de megrendelések nélküli szobrász, ezért csak érmeket gyártott halomra. „Jánosom – mondta –, ha hiszed, ha nem, a legjobb képedet megcsináltad.”

És nem maradt egyedül a véleményével. A kiállítás nagydíját ő nyerte, ezzel a festménnyel. A kritikusok hosszan méltatták, elemezték a kép poénját, nevezetesen azt, hogyan tudta megragadni a művész a cseppben a tengert. Egy világ tükröződik itt az utca egyik gödrében összegyűlt víztócsában.

Micsoda ötlet! Milyen kifinomultság. Milyen szellemesen ötvözi a különböző modern áramlatokat. Hogyan fókuszál a mondanivalójával, a középre elhelyezett tükröződéssel. A fénylő kifinomultság milyen ellentétet képez a tócsatengert körülvevő realistán szürkés, barnás, sárgás árnyalatokkal. Ez aztán a frappáns megoldás: kép a képben.

Aztán a gödörben landolt kulcscsomót is megfestette. És mivel most már vadászta a témát, sok-sok tócsaképet festett. Telefonjával a zsebében vadászott rájuk, és ha esett az eső, amit az ablakon át figyelt nagy örömmel, lerohant, hogy a témákat begyűjthesse, és aztán otthon, az ő jó kis műteremlakásukban megfesthesse. Mert már rendelése is volt ezekre. Műkereskedők keresték meg, külföldön is eladtak tőle néhány képet, hogy valójában mennyiért, ezt csak a kereskedő tudhatta, de ők annak is nagyon örültek, amennyit kaptak, az itteni viszonyokhoz képest szép pénzt kerestek.

Néhány képe rövid idő alatt meglehetősen ismert és népszerű lett. Ott volt például a két galambos. Az egyiken egy szürkéskék balkáni gerle (a nyakán pompásan ragyogó, zöld sávval) issza a tócsából a vizet, a másikon a pocsolyában felhők is tükröződnek, és egy bronzszínű galamb csodálja magát, szárnyait széttárva a tükröződésben.

De óriási sikert aratott a babakocsis kép is, és éppen New Yorkban. A tócsában itt egy babakocsi hátsó része látható a kalimpáló babalábakkal és a mama előrenyúló lábával, kezével.

A téma kifogyhatatlan, már utánozzák is persze, de csak ő minősül igazinak, hitelesnek. Mert az utánzók nem látják azt, amit ő, csak ő rendelkezik azzal a technikai tudással, hogy a látvány ellentétekben megnyilvánuló drámaiságát megvalósítsa.

Sok-sok tócsaképet festett, volt például egy olyan, ahol az ég egy darabja látszott bárányfelhőkkel, egy másikon pedig egy omladozó ház falrészlete. Mutatós darab volt a tócsában tükröződő stoptábla. Sokaknak tetszett a leláncolt kerékpár, nagy lakatjával, kormányával és első kerekével. Egy kikötött kutya bús ábrázata is ott tükröződött az egyik képen. (Ez a kép akkora sikert aratott, hogy majdnem összeverekedtek érte.)

Egy évvel a nevezetes történés után a tetőtéri műteremlakásból hősünk ismét azért rohant le, hogy a buszt elérje. (Mindig rohant, és többnyire gyalog ment. A lépcsőn azért sietett, mert a ház liftje idáig nem jött fel. Az utcán meg azért sétálgatott, mert szeretett nézelődni.)

De most fel fog pattanni a buszra, ugyanis sokan kérték, sőt javasolták, még a feleségével is megbeszélte, hogy nevét Nagy Jánosról Tócsás Nagy Jánosra kell változtatnia. És azért kell rohannia, hogy a névváltoztatása miatt az illetékes hivatalt még időben felkeresse.