Ébert
Tibor
Sivataglét
eltűntél mint homokszemcse a sivatagban
olyan lettél mint a többi
megszámlálhatatlan sivataglét
olykor felcsap a szél
keringőzik a magasban
majd céltalan idegenül
új szemcsékhez tapaszt
nap perzsel ég vakít
alakzatok jönnek mennek
lovak tevék embereket taposva
nyomukba süppesztenek
rád simul csillagövével
az új hűvös borogatása
megtalálhatlak…(?)