Czigány György

Csuklóján

Nincs érverés. Néma csuklóján

másodpercek szorgos köreit

futja az óramutató eleven

és arany villogással:

tehetetlenül közömbös

az idő diadalmenete.

Őserdőm

Álmok rideg rengetegében

a vesztemre gyűlt éjszakák,

szorongások őserdején vágom át

magam, ki tudja hova? –

visszafordulnék, de előrelépek,

sose látott arcok nyílnak meg felém

közösen megélt esztendők biztos

bizalmával. Szólnak is hozzám:

mondataik oly ismerősek és siketen,

siketen érthetetlenek –

talán elakad a szívem, e sejtelem

hirtelen lehűlt végtagjaimon is

átfut, bólogatok mosolyogva.