Bíró József
ACTA DIURNA
––––––––– mesterflekk –––––––––
Newpest. Beesek a dühöngőbe.
Elhagyatott. Nincs műsor. Fújtatva fellépcsőzök a galériára.
Előre kifizettem kedvelt, megszokott, protekciós
– babgulyásomat, kellőn hűvös Sopronimat.
Ági a roggyant pincérasztalnál ebédel. Innen
startol gályázni. Attraktív, firkás – eszes szingli.
Lustán kattan a vénséges étellift. Megérkezett a
kajám. Honn – vagyok. Kiszolgálom magam.
Levackolok a csajhoz. Gondterhelten majszolunk.
Óvatos gyerkőcangolul társalgunk cseppet.
Viktor barátom varázsol nekünk tejszínhabos kávét.
Elsőrendű. Langy. Fürgén szürcsölgetjük.
Ágica fontoltan tejel. Húzza Vikit. Pusszpussz. Hussillan.
Átlépek a lapos – tetőre. Staubolok.
Ma
ismét elrendelték a hőségriadót. Gáz. 39 fok. Lombárnyékban. Verebek
a villanydróton.
Mindenki jártas mindenben. Hervasztó rizsaparti. Hétre – hét: híznak –
szaporulnak a bajok.
Spulni napok óta gerincsérvvel jön kvaterkázni,
állítós alumankóval támaszt, bicézik, aprózza.
Kicsi, Bakter, Paja,
Kuglis, Irénke, Kati, Babus, Vica, kamionos – Gyuri kint ülnek, kókadnak
a koszlott, derékgyötrő fapadsoron. Izzadtan előkolbászol a chef cuisinier.
Hangol, háborog:
„ miszívjukmegmindigbazmeg ”.
Igenlés, ühüm, ál – kontra: „ dobjunkmáregysárgátvaze
”.
Pali bátyus méláz, csendben ejtőzik, a hátsó
kisevődében fészkel. Tehát tuti, hogy péntek van.
Vidám hetvenes, igazi jóember. Kicsalom a placcra,
huncut, stíröli a szívtipró, bögyös pipiket.
( - felénk
integetnek a három Némák, - tavaly ősszel
péppé verték a csórók – vámosa, „köcsögalbánrobertót
” - )
Zöldséges Sanyi feszt panaszkodik. Karcsikám
Karcsi friss fuvarozóvállalkozása mélyponton,
rajongásig szeretett agaraival adódó szokványos –
normálteendőit ismételten, lelkesen sorolja.
Közben célba ér Bőrös és a nyuggerzsaru.
Magabízó Kíber nyomban rákattan a királyságra:
„ gyurcsányiegynagypöcsalibásgordonabajnaimegazorbánismehetnekvisszaajóannyukba
! ”
Misi, tönkrenyűtt, túltömött batyujából
előbányássza törzse – horpadt, mészfoltos kétliteresét,
a műanyagflakonban igencsak emberes,
kerítésszaggató szilvórium vár nyilvánvaló végzetére.
Decis stampedlikbe tölti. Joy
– reklámos, ragacsos, festése – kopott pléhtálcáról körbekínálja.
Persze, haveri becssorrendben folyik az osztás. Nyistakecmec. Vérsértés lenne visszautasítani.
„ Sajátfőzésezasztnemkarcos!” Tizenöt percen belül már a harmadik csurig –
döntésnél tart.
Tremolóznak a kezek, ám a pálinkát újfent – újra, egy hajtásra,
férfiasan gallér mögé gurítjuk.
Rázúdítunk habos kísérőül, cool
Borsodit, Drehert, Kaisert vagy Arany Ászokot. Kimitcsipáz.
„ Egi!
” „ Ígymártotálzsírakurvaidő!
” „ Egi!
– Egi! ” Kukán piálunk, cigizünk, piálunk.
Balázs három butélia gagyi röviddel villant.
Kortyolunk a vodkából. Azonnal pökjük is kifele.
Kuglis a szemüvegét törli, szaporán pillog,
kisfröccsel flangál, lájtmalbira izzítunk,
bazsalyog.
Mosandói között dúr, Kicsi keresi a tárcáját,
mobiltelefonját. Szocreál munkásportré, - élőben.
Dögös
ducifelhőket úsztat a dunai fuvallat. Lessük, lessük
hátha megered az eső. De semmi.
Kis – Vilmos – gyorsítókkal súlyosbított, butító –
üzemmódra kapcsolunk. „ Beteg a
világ ”.
Immár tökmindegy ki szolgál a pultcsap mögött,
Tímea vagy Anikó, a fiúk fennhangon ontják
tréfás, környüludvarlásos
– amiacsövönkifér, lényegre törő – triviális, válogatott
közhelyeiket.
Lassan, észrevétlenül ránk esteledik. „ Mingyáfájront!
” Paja außer betrieb.
Irénke görbed.
Kikérjük az utolsó krigliket, tüskéket. Fent is,
lent is könyvelnek. Gizda válságmanit. Kati
sír.
Timi zár:
„ hétasaradcsá
”. 23h. Száraz ibrikek, ampullák
árvulnak az utcai kőkönyöklőkön.