Birtalan Ferenc
A bal
tenyér belső éle zsibbad
fülben lüktető
tik tak tik tak
kenyérért megy
szaporodó ütések
tízlépésenként pihen
melyik perc lesz
nem tudja
viszi az útja
a bolt a cél
a halál
nem téved el
odatalál
fél ugyan
mi lesz
hogy mindent itt hagy
de addig bolt kenyér
tik --- --- tak -------
Ha áprilisban elmegy
ellobban kihűl az este
messze mentél tőlem messze
álmom szemem mögé zárva
fekszem sohasem-volt nyárba
hiányod agyamban varcog
ne vedd vissza tőlem arcod
ments meg uram uram ments meg
vigyázzál rám ne felejtsek
bogárröptnyi csaló fénnyel
kísértetként jön az éjjel
pengeholdnyi villanás csal
alkonyba rejtő madárdal
Lehettem volna jobban
úgy szar az egész ahogy van
mit reméljek mire várnék
majd hetven év mint az árnyék
borul fölém és eltemet
reméljek új évezredet
hiába akarom értsem
rég nem hiszek a tévedésben
bitangok közt születtem élek
hogy hihessem magam szépnek
nézek a gyászoló tájra
döglött komondor a gyárudvar árva
karcos tüdőmbe levegőt venni fáj
fót hátán fót baszhatjuk mihály
ez a hazánk ki tud jobbat
még a hitünkből is lopnak
gaz pribékek úri roncsok
tépik a maradék koncot
nem lánctalpak taposnak szét
mi gyalázzuk meg az eszmét
tort ül fölöttünk a voltság
mi lesz veled magyarország
Zongoraverseny
hallgat a zongora
hallgat
jaj a nagyzenekar
az ujjak
karmester hajol
hangszereiket
a muzsikusok
leteszik
elfogy a taps
minden hallgat
nincs hang
halljad
mintha egy nagyzenekar
mintha billentyűk húrok
titkolnák lépteimet
s hangtalan sírnák
meg kell halljak