Ádám
Tamás
Nem lett zászló
Katának
Elhúzom a rézcipzárt a meghatározhatatlan színű
bőröndömön amit együtt vettünk valami buta plázában
egy depressziós napon (:) vizes-cukros kenyér íze vett körül
szél járta át csontjainkat mire kegyelmet adtunk
egymásnak hajnalodott \ karunk fesztávja akár a repülőké
s mi az elmúlt évben kiesett (:) szemed zöldjéből sápadt
arcom \ ruhád örvénylő huzata cipőd ritmusos koppanása
páncéllal borított mellemen \ titkon dobott dárdáid
ezerszer is jaj (:) zöld lepedőnkből nem lett zászló
hiába terítek meg a balkonon s készítem ki a főzött
hagymás szalonnát csak a madarak csipegetik \ letörök pár
jégcsapot és kifésülöm hajamból a maradék reményt
elégetem kopott gönceimet ami marad bepakolom
(:) azokat a pólóimat amelyekben aludtál \ az Attilától
örökölt piros dzsekit ő már nem csüng higgadtan sodort
kötéllel a nyakán és az anyám hagyta súlyos Bibliát
haza vagy hova (?) gyötörten át a tengerek felett
Skócia, Livingston, 2014. február 10.