Tóth Krisztina
Zivatar
Dörög az ég ugye te se alszol
Nyitva hagytam az ablakot este
Felriadtál ágyadban a zajtól
Amikor a poharat leverte
Kivágódtak mind az ablaktáblák
Az égboltot villám vágta ketté
Leborultak mind a búzatáblák
Mint egy alma tört a pohár ketté
Csurgott a víz le a parkettára
Lobogott a függöny a huzatban
Nem volt villany négykézláb vigyázva
Keresgéltem lecsúszott a paplan
Nem is tudom mért mentem lapátért
Sose láttam üveget így törni
Szólhatnál már valamit ha másért
Nem is ezt a nagy csöndet megtörni
Hogyha alszol nem muszáj felelni
Nagy szél volt a leveleket tépte
Sose bírtam almát elfelezni
Puszta kézzel két egyforma részre –