már a
szavak is
metsző
hallgatása még inkább
ahogy a
kamrába lép
szíjak után
kutat
védtelen
ott minden
a
tehetetlen düh elöl
nem menekül
asszony gyerek
józanon
majd bocsánatot kér
szegénységről
motyog
vesszők
nélkül gajdol
vesszőzés
nélkül nem múlhat el nap
hogy a
félelem megteremje
a kétes
tekintélyt
éjszaka
aztán a folytonos remegés
meddig még
és
hány szó
addig
a hallgatás
helyett