Tóth Katalin

Borzongás

a világ bordarácsai között

csendcseppek jégverésétől

reszket a fény

láz ez vagy halotti máglya lángja

csillagod lehullt

borzongás fut végig

a gyászleples ég felszínén

átengedem magam a télnek

csupasz ágú fává dermedek

kitárt karjaimon imazászlak

a vérvörös szélű fellegek

Baromfiudvar

elénk dobott édes magok

tiszta illatú szalmaágy

elérhetetlen messzeségben

rácson túli más világ

a kilátástalanság bizonyossága

állandó kakasviadal semmiért

törött tojásokból szétfolyt álmok

társas magányú tollfosztott lét

néha egyet-egyet elvisznek közülünk

s nem tudja senki hová kerül

mindennapi tápunk add meg nékünk ma

– segíts hogy értsünk emberül

Az ég ölén

árkokat vések

sebeket a papírba

széthullt világunk

romjain ülök

lábujjhegyen lopóznak

az évek

– I’m trapped in this world –

fogságunk örök

tintafeketévé olvadt

színek zuhognak

karomban halott reggelek

tente-tente újszülött álom

– lonely and fading –

semmit nem jelent neked

tapogatózunk szívtől szívig

véres kezünkben

hit és remény

a szeretet máshol van

– heartbroke and waiting –

bizonyosság az ég ölén

mert minden igaz

és hamis egyszerre

belőlünk nőnek

bolygó meteoritok

az utak készek

– for you to come* –

eltévedt hiábavalóság

hallgatsz

hallgatok

Static-x: Not meant for me